Terjedelmes összefoglaló a tápegységekrõl, a teljesség igénye nélkül

Ha számítógép vásárlásáról, építésérõl van szó, az átlagos felhasználóknak jelentõs százaléka nem lát tovább a processzornál és a videokártyánál, melyeket a papíron kompatibilis alaplap és memória követnek. Ám sokaknál még egy olcsó vagy tetszetõs gépház is elõbbre való, mint a rendszer gerince: a tápegység. Mi fán terem egy tápegység és miért létfontosságú, hogy megfontoltan válasszunk?

A PSU a "tápegység" rövidítése. Ez alakítja át a falból érkezõ villamos energiát (váltakozó áram) a számítógép komponensei által felhasználható árammá (egyenáram). A CPU, az alaplap, a grafikus kártya, a tárolóeszközök stb. mind a tápegységrõl kapják az áramot. Így egy pocsék választás nemcsak a sokkal drágább hardvereket károsíthatja a késõbbiekben, de veszélyes baleseteket, szélsõséges esetben tüzet is okozhat. Teljesen érthetõ, ha a költségvetés jelentõsebb részét olyan alkatrészekre fordítjuk, amelyek közvetlenül befolyásolják a munka vagy játék sebességét és gördülékenységét. Mégsem szabad annyira spórolnunk, hogy a táp veszélyt jelentsen a hardverekre, vagy muszáj legyen másikra, erõsebbre váltani, amikor legközelebb a gép bõvítésére kerül a sor.

Minden tápegység egyforma méretû?

A legtöbb PSU esetében vagy a méret- vagy a teljesítmény, vagy ezek együttese a lényeges. A PC-méretek a hatalmastól az egészen apróig változhatnak, egyetlen szabványos méret tehát nem felelhet meg mindenki igényeinek, egy alacsony formátumú mini-ITX gépházba például nem választanánk olyan tápot, ami elfoglalja a felhasználható hely felét, esetleg be sem fér. A lényeg, hogy a méret tekintetében a formátumot, a hardverkompatibilitás szempontjából pedig a terméklapon feltüntetett teljesítményt, illetve a csatlakozók típusát és számát vegyük figyelembe. Lássuk hát a leggyakoribb tápegység-formátumokat.

ATX

Az asztali számítógépek leggyakoribb formátuma. Egy szokványos PC-hez, vagy bizonyos esetekben akár egy kompaktabb PC-hez többnyire erre a formatényezõre lesz szükség. Az alábbiakban felsorolt további formátumok ne zavarjanak össze senkit, egy hagyományos asztali PC-hez általában ez az optimális választás, az ATX házak és E-ATX tornyok többsége pedig úgy van kialakítva, hogy kényelmesen elférjen és a beszerelése is könnyû legyen. Ha mégis bizonytalanok lennénk, a ház és a tápegység adatlapján megtaláljuk a pontos méreteket, így vásárlás elõtt megbizonyosodhatunk róla, hogy jól választottunk.

SFX és SFX-L (kicsi)

Ha kompakt, Mini-ITX rendszer készül, rengeteg indok áll az SFX és a valamivel nagyobb SFX-L tápegység mellett. A modern SFX tápegységek ráadásul még a csúcskategóriás rendszereket is könnyedén ellátják energiával, és a magas hitelesítési plecsnivel megáldott termékeknek köszönhetõen, a hatékonyság miatt sem kell aggódnunk, ha kisebb gépházba zsúfolt PC-ben gondolkodunk.

LFX (Low Profile)

Ezt a formát a valóban kompakt, alacsony profilú PC-khez szánták, amelyek térfogata max. 9 liter körül, teljesítményigénye pedig jellemzõen 180W és 260W között mozgott (v1.1).

FlexATX

Sajnos ez nem túl szabványos megközelítés a tápegységek hosszát és a ventilátorok elhelyezését illetõen. Ezeket a tápokat szinte kizárólag az OEM-gyártók, például a Dell és a HP használták, de néha rackszerverházakban is elõfordulnak. Ha találunk is ilyet egy bolt kínálatában, az mindenképpen külön kategóriában foglal majd helyet, kinézete és megadott méretei alapján pedig látni fogjuk, hogy valószínûleg nem erre lesz szükségünk.

TFX (Vékony)

Egy másik típus a kompaktabb házakhoz, de kifejezetten "vékony" házakhoz. Bár van még néhány WTX-hez hasonló formájú tápegység is, ezek ma már nem túl relevánsak az átlagos vásárló számára. A WTX az ATX nagytesójának is tekinthetõ, ám látva, hogy milyen teljesítményt lehet bezsúfolni egészen kompakt dobozokba, szinte biztos, hogy sosem lesz szükségünk ilyen ritka megoldásokra. A modern PC-házakhoz szükséges legtöbb tápegység tehát a fentiek valamelyike lesz.

ATX12V?

Még mindig van egy kis zûrzavar az ATX és az ATX12V közötti különbséggel kapcsolatban. Az Intel még 1995-ben fejlesztette ki az ATX formátumot és tápellátási szabványt, hogy egységesítse a számítógépek tápellátását. Az ATX12V ennek az ATX specifikációnak a legújabb iterációja/verziója (a legutóbbi frissítés a 2020 júniusában megjelent 2.53-as verzió). Ezen felül februárban hivatalosan is megjelent az ATX 3.0, melynek új 16-pines 12VHPWR csatlakozója akár 600W leadására is képes, mely a videokártyák legújabb generációihoz ajánlott, illetve idõvel nélkülözhetetlen lesz.

Moduláris és félig moduláris tápegységek

A tápegység sokszor hirdeti magáról, hogy "moduláris", de a legtöbb megoldás talán még mindig úgy érkezik, hogy a vezetékei már alapból a tápegységhez vannak rögzítve. Ez mikor probléma? Ha szereléskor nincs szükség MINDEN kábelre, amely a tápegységgel együtt érkezik, fõleg, ha kifejezetten egyszerû géprõl van szó. Az alaplapnak és a processzornak mindenképpen szüksége van az ellátásra, de ez legfeljebb két kábel (ezért jó lehet egy félmoduláris táp is). Fõleg, ha irodai gép esetén még a videokártya is vagy integrált, vagy belépõszintû darab, amely a foglalatból bõséges ellátást nyer. Ha merevlemezt sem használunk, és még az SSD-nk is az alaplapi M.2 foglalatba kerül, lényegében az egész vezetékköteg feleslegesen foglalja a helyet, és bajlódhatunk az elrejtésével.

Ezen segít egy moduláris vagy félmoduláris táp, ahol csak azokat a vezetékeket kell a tápra dugnunk, amelyekre biztosan szükségünk lesz.

Zaj és hûtés

A tápok többségében 12-14 cm közötti ventilátorok segítik az egység hûtését, ezek pedig a gyártótól és az árcédulától függõen lehetnek halk és tartós vagy zajosabb és hamar elfáradó darabok. Ma már nem ritka, hogy egy táp tökéletesen megvan a lapátok forgatása nélkül is, amíg nem érkezik komolyabb terhelés. Játék vagy munka esetén a nagyobb teljesítmény miatt felpörögnek a lapátok, de egészen addig egy jóval csendesebb PC-t élvezhetünk. Olyan is van, hogy a tápegység potenciális teljesítménye akár többszörösen is meghaladja a kiszolgált PC igényeit, így a ventilátornak szinte sosem kell megmozdulnia. Léteznek teljesen passzív, venti nélküli tápok is, de ezek többnyire drágábbak, munkaállomások és nagyobb étvágyú PC-k esetén pedig kifejezetten kerülendõk, hiszen nincs tartalék venti, ami szükség esetén rákapcsolhat.

Sínek és csatlakozók

A sínek alapvetõen a tápegységen belüli, áramot vezetõ utak/vezetékek. Az ATX12V szabvány szerint a tápegységeknek alapértelmezés szerint a következõ síneket kell biztosítaniuk:

• 12V: A CPU, a GPU, más PCIe bõvítõkártyák és a ventilátorok tápellátása.
• 5V: SATA-eszközök, például merevlemezek, optikai meghajtók, PCI-bõvítõkártyák, USB-csatlakozók táplálására szolgál.
• 3.3V: Ezt a RAM használta, de lassan megszûnik. Az alaplapok már VRM-en keresztül látják el a RAM-okat és a 12V-os sínrõl táplálkoznak, de ez a sín táplálja az M.2 SSD-ket is.
• 5Vsb (készenléti)
• -12V: Ezen a ponton elavult; már nem használják.

Mindegyik sín a rendszer különbözõ részeit táplálja, de mint az fentebb látható, a 12V-os sín az, amelyik a nehezebb feladatokat végzi – többek között a CPU-t és a GPU-t táplálja. Ezért már most is látjuk, hogy az eszközök elhagyják a többi sínt, és helyettük a 12V-os sínrõl veszik a tápellátást, de már kapphatók többsínes tápok is. A legújabb tápegységszabvány, az ATX12VO (csak 12 V) ezt a problémát igyekszik kijavítani, miközben számos további fejlesztést is magával hoz. Ahogy a neve is sugallja, az ATX12VO tápegységek csak 12 V-os sínnel rendelkeznek. Emellett ez az új szabvány csak 12 tûs tápcsatlakozót igényel az alaplaphoz a jelenlegi 24 tûs alaplapi tápcsatlakozó helyett.

Fontos tehát tudnunk, hogy alkatrészeink ellátásához milyen csatlakozókra lesz szükség. Az alaplaptól a videokártyáig többféle szabványt is láthatunk, de még olyan kihalófélben lévõ fejeket is, mint amilyen a molex, mely egykor többek között a HDD-k esetében volt alapvetõ, manapság viszont alig van rá szükség. Ezeknek a kábeleknek az egyik vége a tápegységhez, a másik pedig az eszközhöz csatlakozik, amelyet táplálni hivatott.

24-tûs csatlakozó

A 24 tûs ATX-kábel szinte mindent ellát az alaplapon, ami nem igényel külön tápellátást. Ide tartoznak a RAM-ok, PCIe eszközök, bõvítõkártyák, USB-vezérlõk stb. A tápegység 24 tûs csatlakozója mind a 3 feszültséggel ellátja az alaplapot, amelyre a PC alkatrészeinek szüksége van (3.3V, 5V és 12V).

CPU-csatlakozó

Ezt a kábelt általában a 4/8 tûs CPU aljzathoz csatlakoztatjuk, mely az alaplap CPU foglalatának közelében található. Ahogy a neve is mutatja, áramot szállít a processzornak, és gondoskodik arról, hogy sose szenvedjen hiányt. A 8 pólusú ATX12V konfiguráció is ugyanazokkal a specifikációkkal rendelkezik, mint az EPS12V csatlakozó – ez általában munkaállomásokon és szerver minõségû termékeken található. Az egyik legfontosabb különbség az, hogy sok EPS12V csatlakozó nem osztódik 4+4 konfigurációra, mint egy otthoni/asztali PC.

PCIe tápcsatlakozó

Bár egy PCIe foglalat legfeljebb 75 W teljesítményt vehet fel közvetlenül a foglalatból (az alaplap 12V-os sínjét használva a 24 tûs csatlakozóból), egyes eszközök sokkal többet igényelnek, például a grafikus kártyák. Ha olyan eszközöket kell táplálni, amelyek teljesítménye mondjuk 300W, akkor PCIe tápkábelt kell csatlakoztatnia hozzájuk, melyek 6- és 8-tûsek lehetnek. Bizonyos esetekben egyetlen kártyának több PCIe tápcsatlakozóra is szüksége lehet, egy új RTX 4090 pedig akár négy ilyen 8-tûset is kérhet az új, 16 tûs csatlakozót ellátó adapterhez. Emiatt modern konfigurációkhoz ATX 3.0 tápegység ajánlott, hiszen ott gyárilag adott a 16 tûs változat.

SATA

Általában mechanikus merevlemezeket (HDD-ket) és más SATA-eszközöket (például SATA SSD-ket) táplál. Míg a SATA adatkábel az alaplapi foglalattól a meghajtóig vezet, addig a SATA tápkábel a tápegységtõl közvetlenül az eszközig fut, ezek nélkül nem fogjuk mûködésre bírni.

Hatékonyság

Egy 650 W-os tápegység a maximális teljesítményének 50-80%-a között a leghatékonyabb, így ebben az esetben a rendszerem csúcsfelhasználása valahol a 450-550-es tartományban lenne ideális. Ha szeretnénk megbecsülni saját, vagy tervezett gépünk elméleti maximum fogyasztását, a beQuiet! PSU Calculator-t hívhatjuk segítségül, így nekünk már nem kell annyit számolgatni. Itt megadhatjuk processzorunk és videokártyánk típusát, hogy hány SATA és M.2 eszközt használunk, mennyi RAM-modult használunk, hogy milyen mértékû tuningot tervezünk, és hogy hány ventilátor hûti a rendszerünket. Persze csak egy becsült végeredményt kapunk majd, hiszen egy-egy alaktrész eltérõ csúcsfogyasztást hozhat, ám mégis megmutatja, hogy milyen tápegységben érdemes gondolkodnunk. Bár a beQuiet! nyilván a saját termékeit ajánlja, valójában a specifikációk az elsõdlegesek, nem a márkajelzés.

80 Plus hatékonysági besorolások

Bár a 80-Plus minõsítések egészen a Titanium minõsítésig terjednek, még a nagyban gondolkodó felhasználóknak sem kell túl sok pénzt pazarolniuk a hatékonysági spektrum magasabb végére. Ezek árai általában túlzók, és nem feltétlenül érik meg a látványos többletköltséget, amit más alkatrészre is fordíthatunk. A tápegység vásárlásakor az arany középút a 80-Plus Gold, esetleg a 80-Plus Platinum régió. Ezek – fõleg az elõbbi – már egészen elfogadható áron kaphatók, és számos igényes termékbõl válogathatunk. Egy Gold minõsítésû tápegység 87%-os hatékonyságot kínál 100%-os terhelésnél, egy Platinum ezt 89%-ra, egy Titanium pedig 90%-ra emeli.

Ugyanez a helyzet a Silver és Bronz minõsítésû termékekkel is. Már bõven találni jól árazott Gold plecsnis tápokat, így ezen a pár ezer forinton igazán nem érdemes spórolni, egy kevésbé hatékony termék megvételével. Persze a bronz még mindig kiváló választás, ha igazán szûkös a keret és a várható teljesítmény legfeljebb 650 W vagy annál kevesebb.

Teherbírás

Ami még fontos, az a 12V-os ág terhelhetõsége. Mivel a munka nagy részét a 12V-os sín végzi, érdemes figyelni rá, hogy egy adott termék ezt hogyan teljesíti. Míg az egyik 850W-os tápegység maximum 732W-ot kínál a 12V-os síneken, addig a másik 768W-ot, ez pedig perdöntõ lehet. A teljes teljesítmény legalább 80-90%-ának a 12V-os sínekre kell irányulnia, ha ez nem teljesül, azt a terméket inkább kerüljük el, bõven találunk mást a piacon.

Biztonsági jellemzõk

Attól, hogy egy tápegység rendelkezik ezekkel a jellemzõkkel, még nem válik megfelelõ tápegységgé, azonban egy ilyen biztonsági jellemzõk nélküli termék aggasztó lehet.

• OCP (Over Current Protection) - Megakadályozza a tápegységben a túlzott áramot. Úgy van kialakítva, hogy lekapcsolja az áramot, amikor 130% és 150% között bárhol a specifikációnál nagyobb áramot észlel. Hasznosabb a többsínes egységekben.
• OVP/UVP (Under/Over Voltage Protection) - Leállítja a készüléket, ha a feszültség egy bizonyos szintet meghalad. Általában 110% és 130% között mozog a legtöbb tápegységnél.
• OPP (Over Power Protection) - Véd a károsodástól, ha a tápegység által felvett teljesítmény meghaladja a maximális névleges teljesítményt.
• SCP (Short Circuit Protection) - Leállítja a tápegységet, ha a kimeneti sínek rövidzárlatot szenvednek - megelõzve a tüzet és a károkat. A rövidzárlat elkapásához szükséges impedanciának azonban meg kell haladnia egy bizonyos küszöbértéket. Röviden, nem tud minden rövidzárlatot érzékelni.
• OTP (Over Temperature Protection) - Leállítja a tápegységet, ha annak üzemi hõmérséklete meghalad egy meghatározott küszöbértéket. A specifikációnál magasabb hõmérséklet túlterhelésre vagy a hûtõventilátor meghibásodására utalhat, és az OTP segít enyhíteni a károkat.
• BOP (Brown Out Protection) - Megakadályozza a hirtelen 10%-os vagy annál nagyobb bemeneti feszültségcsökkenés okozta károkat. A hirtelen feszültségesés azért jelenthet problémát, mert a tápegységek megpróbálják a névleges áramot a lehetõ legtovább biztosítani.
  
  

Mit vegyek?

A tápegységek rengeteg szempont alapján épülnek fel, ám az átlag vásárló aligha tölt el heteket az összes technikai jellemzõ és részlet értelmezésével. A fentiek során a legtöbb alapvetõ információt igyekeztünk felsorolni, egy professzionális felhasználó pedig valószínûleg betéve tudja, hogy a teljesítmény, a feszültség és az áram hogyan viszonyulnak egymáshoz, ahogy azt is, hogy a munkája során milyen körülmények érhetik a rendszert, mellyel a tápegységnek meg kell birkóznia.

A csomagoláson feltüntetett teljesítmény gyakran félrevezetõ, fõleg a nagy névleges teljesítményt gyanúsan olcsón kínáló termékek esetében. Ami fontos, hogy a 12V-os ágon mekkora valós teljesítményre számíthatunk; hogy gépünknek mire lesz szüksége; hogy ezt milyen stabilitás és hatékonyság mellett érhetjük el; hogy mindennek jusson csatlakozó és ne ütközzünk kompatibilitási gondokba. Nem árt, ha tápunkban rejlik némi tartalék, tehát érdemes valamivel nagyobb teljesítményû PSU-t venni, mint amennyit gépünk csúcsra hajtva igényel. 100-200W tartalék nem árt, pl. ha új VGA kerül a képbe, de egy 3-400W fogyasztású PC-hez felesleges 800 és 1000W-os tápra költeni, mert nem csak a pénzünk fogy, de a hatákonyságot sem javítja.

Végezetül pedig gondoljunk a jövõre! Egy jól megválasztott táp hosszú éveken át kiszolgálhat minket, akár több frissítés vagy teljesen lecserélt rendszer esetén is. Ha például most tervezünk egy telejsen új, RTX 4000 videokártyával szerelt gamer konfigurációt, az ATX 3.0 tápegység mindenképp megfontolandó, egyéb esetben hagyományos ATX tápokból a bõség zavara fogad bennünket. Szánjunk hát idõt a tápegységünk kiválasztására, késõbb hálásak leszünk, amiért stabil és megbízható PC-t építettünk.