Mi a VRM szerepe egy alaplapon, miben térnek el a lapkészletek, és milyen alaplapok közül választhatunk?

Cikkünk elsõ fejezete az alaplapok szerepét tárgyalta, kitérve az alapvetõ felszereltségre, amelyek tekintetében többé-kevésbé minden lap ugyanazt kínálja. De mik azok a részletek, amelyek nagyobb mértékben is megkülönböztetik ezeket a hardvereket? A következõkben a feszültségszabályozást végzõ VRM, a chipsetek és az igényeink és pénztárcánk szerinti választási lehetõségek következnek.

A VRM

Az alaplapi VRM-ek meglepõen fontos részei minden modern alaplapnak, de gyakran figyelmen kívül hagyják õket a marketing és a kritikák során is, vagy nem magyarázzák el megfelelõen, ha egyáltalán megemlítik õket. Mik azok az alaplapi VRM-ek, miért említik õket együtt a túlhajtással, és milyen kulcsfontosságú specifikációkat kell megérteni ahhoz, hogy megalapozott döntést hozzunk vásárlás elõtt?

A VRM a Voltage Regulator Module (feszültségszabályozó modul) rövidítése, és szerencsére ez a név eléggé magától értetõdõ. Minden alaplapon van egy feszültségszabályozó modul, amelyet a CPU közelében helyeznek el, hogy szabályozza a feszültséget, amely a tápegységtõl és a tápkábelektõl a CPU aljzatához jut. Annak ellenére, hogy a CPU önmagában is elég sok energiát képes fogyasztani, mégis szüksége van arra, hogy ezt az energiát kezeljék és szabályozzák, mielõtt a CPU rendelkezhetne vele.

Miért fontosak az alaplapi VRM-ek a túlhajtás szempontjából?

Mivel a tápegységbõl érkezõ nyers feszültség (12V) sokkal magasabb, mint a CPU végsõ feszültsége (amely szinte soha nem haladja meg az 1.5V-ot), a VRM nem csak túlhajtás során játszik kulcsszerepet, de a CPU általános mûködésében is. A kiváló minõségû VRM azonban elengedhetetlen a CPU-túlhajtásához és általában a magas, stabil CPU-órajelek eléréséhez, mivel a stabil órajelek tiszta és egyenletes feszültséget igényelnek.

Mibõl készülnek az alaplapi VRM-ek?

A VRM-ek "fázisokból" állnak, és minden egyes "fázis" egy kondenzátorból, egy fojtószelepbõl és egy MOSFET-bõl áll. A kondenzátorok kis mennyiségû villamos energia tárolására szolgálnak, míg a fojtószelep bizonyos frekvenciájú villamos energia kiszûrésére vagy "fojtására" szolgál. Az alaplapi VRM-ek több "fázisból" állnak, és ez az alapvetõ specifikáció általában az alaplap specifikációinak mélyén szerepel.

Mik azok a MOSFET-ek?

A MOSFET a Metal-Oxide-Semiconductor Field-Effect Transistor ("fém-oxid-félvezetõ tranzisztor") rövidítése, és úgy néznek ki, mint az alaplapra erõsített sok kis tranzisztorchip egyike. Alapvetõen pontosan errõl van szó, mivel a MOSFET-eket kizárólag feszültségszabályozásra használják, a VRM többi alkatrésze mellett. A MOSFET-ek azonban nem kizárólag a célzott alaplapi VRM-ekben találhatók – az önálló videokártyákban és a modern PC-k vagy "intelligens" hardverek legtöbb más formájában is megtalálhatóak. De hogyan lehet ténylegesen értékelni a VRM minõségét.

Honnan tudhatjuk, hogy egy alaplapi VRM megfelelõ?

Ez messze a legfontosabb kérdés: hogyan lehet valójában megmondani, hogy egy alaplapi VRM jó-e? A legfontosabb specifikáció, amelyet egy VRM esetében látni fog, a tápfázis kialakítása, amelyet X+Y jelöléssel jelölünk. Az X a CPU/RAM tápellátás fázisainak száma, az Y pedig a többi fázis száma, ami általában 1 vagy 2. Az X sokkal többet számít. Például egy Z490I Gigabyte AORUS Ultra alaplap 8+1 Power Phase kialakítású, errõl egy képet is mellékeltünk.

Van némi árnyalatnyi különbség, de általánosságban elmondható, hogy a több fázis mindenképpen jó jel. Ez azt jelenti, hogy a VRM-nek több lépése van, amellyel megtisztíthatja és szabályozhatja a teljesítményt, mielõtt az a CPU-hoz kerülne, ami közvetlen hatással van a CPU azon képességére, hogy stabilan magas órajeleket tartson fenn. A Power Phases magas száma persze önmagában nem jelenti azt, hogy az alaplap feltétlenül nagyszerû VRM-mel rendelkezik, mivel a felhasznált hardver minõsége is sokat számít. Szerencsére az alaplapgyártók ügyelnek arra, hogy kiváló minõségû VRM-eket használjanak a kiváló minõségû alaplapokon, különösen azokon, amelyeket közvetlenül a tuningolóknak forgalmaznak.

Minél több fázis, annál jobb?

Mindezektõl függetlenül a vásárlás elõtt mindig érdemes kétszer is ellenõrizni az alaplapok értékeléseit, különösen akkor, ha azért veszünk meg egy alaplapot, hogy hosszabb munkaterhelést futtassunk, vagy a hardverbõl a legtöbbet hozzuk ki túlhajtás segítségével. Szerencsére a tuningolók a technikai fórumokon vagy az általuk vásárolt hardverek termékértékeléseiben általában elég sokat beszélnek arról, hogyan sikerült vagy hogyan zajlik a túlhajtási folyamatuk. Ha találunk olyan tendenciát, amely igazolt vásárlások vagy megbízható benchmarkok, terheléses tesztek alapján megerõsíti a választott alaplap jó túlhajtási teljesítményét, az jó jel.

A fázisok száma tehát beszédes, de nem minden. Lehetnek pl. "valódi" fázisok vagy megduplázott fázisok is. Bár az elõbbi általában a legjobb megoldásnak számít a tápellátás szempontjából, gyártás szempontjából drága, így a gyártók inkább az utóbbi felé hajlanak. Az alaplapok termékoldalain gyakran találunk olyan VRM-specifikációkat, mint a 12+2 fázis, de amikor a vásárlók és a kritikusok közelebbrõl megvizsgálják a lapot és a felhasznált alkatrészeket, csak akkor találják meg a duplázók jelenlétét. Ennek ellenére a duplázók, mint alkatrészek használata önmagában nem jelent problémát. A valódi fázisokhoz hasonló teljesítmény-leadási kapacitást kapunk, de a teljesítmény kevésbé "tiszta". Röviden: a duplázók által okozott problémák minõségi kimeneti szûrés alkalmazásával megoldhatók. A Gigabyte például elég hatékonyan használja a duplázókat számos magasabb középkategóriás Aorus alaplapjában.

Túlhajtás és melegedés

Fontos a VRM a túlhajtáshoz? Kifejezetten! Még ha nem is erõltetjük a tuningot, a VRM-ek akkor is befolyásolhatják a CPU azon képességét, hogy a terméklapon megadott Boost frekvencián mûködjön. A kiváló minõségû VRM és a jó hûtés lehetõvé teszi, hogy egy nem túlhajtott CPU gyakrabban és stabilabban, tehát hosszabb ideig mûködjön a Boost frekvencián, ami nagyobb teljesítményt jelent a végfelhasználó számára. A kiváló minõségû VRM-ek által nyújtott elõnyök tehát nem csak a túlhajtókra korlátozódnak. A tiszta és stabil energiaellátás mindig elõnyös a számítógép hardverének, még akkor is, ha nem feszegetjük a gép határait.

Ha nem világrekordok felállítására törekszünk, az alaplapnak egyszerûen csak képesnek kell lennie arra, hogy a CPU-t korlátozások nélkül táplálja. Míg a tápellátó komponensek, például a tápfázisok az egyik szempont annak biztosításában, hogy ne fogjuk vissza a hardvert, a hõfokok egy másik kiemelten fontos szempontot jelentenek. Még egy kevésbé jó VRM sem fogja visszatartani a rendszert, ha az alaplap gyártója úgy tervezte meg, hogy hatékonyan tudja elvezetni a hõt. Az egyik módja annak, hogy a gyártók jó hûtést biztosítsanak a VRM felett, az, hogy hûtõbordákat helyeznek el föléjük. Ezért láthatunk az olcsóbb lapokon fedetlen alkatrészeket, míg a középkategóriában már gyakran kisebb-nagyobb hûtõbordák takarják a fázisokat is, hogy azok lehetõleg stabilabb teljesítményt nyújtsanak. A jobb hõelvezetéshez természetesen érdemes megfelelõ szellõzésrõl, légáramlatról gondoskodni, amit egy hatékonyan dolgozó PC szempontjából nem gyõzünk eleget hangsúlyozni. Emellett a VRM alá egy minõségi tápegységgel dolgozhatunk a legjobban, rossz minõségû, szépen kivilágított, de alacsony hatékonyságú táppal alááshatjuk még a legizmosabb VRM-ek munkáját is, végeredményben pedig gépünk képességeit és élettartamát is ronthatjuk.

Egy CPU-ban rejlõ teljesítmény jelentõs részét az asztalon hagyhatjuk a nem megfelelõ VRM-ek és/vagy a nem megfelelõ hûtõbordák miatt. Például a VRM-ek 100°C feletti hõmérsékleten nem csak elérik a veszélyes (throttle) területet, ahol a gép visszafogja magát, hogy lehûlhessen, de 5-10%-os teljesítményt is kidobhatunk az ablakon. Ez különösen zavaró lehet akkor, ha direkt sokat költöttünk egy csúcsprocesszorra, de félvállról vettük az alaplap kiválasztását. Minden alaplapnak tisztességes tápellátással, valamint megfelelõ hõelvezetéssel kell rendelkeznie, lehetõleg hûtõbordákkal. Sajnos az átlagos vásárló számára szinte lehetetlen megmondani az alaplap minõségét pusztán ránézésre vagy a specifikációk olvasása alapján. Ezért alaplapok vásárlásakor, különösen túlhajtás vagy hosszabb munkaállomásos munkaterhelés esetén, mindig keressünk termékteszteket, és szánjunk egy kis idõt a tech-fórumok és a vásárlói visszajelzések olvasgatására.

Mit kapunk a pénzünkért és milyen alaplapokból válogathatunk?

Hogy mennyibe kerül egy alaplap, és mennyit kell költenünk rá? Elõször is mennyibe kerül az alaplapok gyártása? Bár nehéz megtalálni egy modern alaplap pontos anyag- és gyártási költségét, a szóban forgó anyagokat közelebbrõl megvizsgálva jobban megismerhetjük, mennyibe kerül mindez. A nyersanyagok tekintetében a két legnagyobb összetevõ, amely egy alaplapba kerül, az üvegszál és a réz. Az üvegszál viszonylag olcsó, a réz azonban annak ellenére, hogy mennyire elterjedt, némileg költséges lehet, sõt, 2021-ben még árhullámokat és történelmi csúcsokat is megélt. Más anyagok is hozzájárulnak egy alaplap költségeihez, de ez az az alapvonal, amelybõl kiindulva jobban megérthetjük az alaplapok árazását.

Bár manapság talán nem ezt tapasztaljuk, az alaplapok többnyire nem különösebben drága hardverek, legakábbis nem a CPU-khoz vagy a GPU-khoz képest. Azonban még mindig elég sokba kerülhetnek, különösen a csúcskategóriás termékek.

Mennyibe kerül egy alaplap?

Nos, a válasz erre a kérdésre a szóban forgó alaplap kategóriájától, így árkategóriájától függ. Egyes alaplapok akár 20 ezer forintba is kerülhetnek, de a csúcskategóriás alaplapok könnyen elérhetik és meghaladhatják a 80 ezer forintot is, a különösen hiánypótló, csúcskategóriás tuning-alaplapok pedig akár százezrekbe is kerülhetnek! A legtöbb felhasználónak viszont általában nem kellene 80 ezernél sokkal többet költenie az alaplapjára, kivéve, ha a drágább alaplapok által hirdetett extra funkciók valóban szükségesek ahhoz a munkaterheléshez, amit a gépüknek szánnak.

Fontos megjegyezni, hogy ezek az árak csak tájékoztató jellegûek és az összehasonlítást segítik. A hardverpiac különbözõ okokra hivatkozva szereti fel-le mozgatni egyes termékkategóriák, és úgy általában a PC-s alaktrészek árait. Egyszer az SSD olcsóbb, máskor a DDR memóriák, az utóbbi idõben pedig leginkább azt tapasztalhatjuk, hogy nem csak a videokártyák, de a processzorok és az alaplapok is jóval többért kerülnek a polcokra, mint azt megszoktuk. Ráadásul megszokhattuk, hogy az AMD kedvezõbb árazással próbálja vonzóbbá tenni magát az Intellel szemben, ám a Ryzen CPU-k fejlõdésével elértünk odáig, hogy az AMD már nem kínál pár százalékkal alacsonyabb teljesítményt jóval olcsóbban, sõt, adott esetben ár-teljesítmény arányban is az Intel jöhet ki gyõztesként, amire igazán nem számítottunk.

Árkategóriák

Tehát az alaplapokat különbözõ árképzési szintekre osztják. Ezeket általában a különbözõ chipsetek, a lapkészletek alapján válnak el egymástól, még akkor is, ha maga a lapkakészlet nem feltétlenül volt magas költségû darab. Az alaplapi lapkakészlet közvetlenül kapcsolódik ahhoz, hogy milyen CPU-k lesznek kompatibilisek vele, hogy képes lesz-e túlhajtani õket, hogy hány PCIe-sáv áll rendelkezésre a bõvítõkártyák és meghajtók számára, hogy támogatja-e a DDR5 RAM-ot, és hogy milyen egyéb alaplapi funkciókkal rendelkezik, mint például a RAM-hangolás és túlhajtás, Thunderbolt-támogatás vagy 10 Gigabit Ethernet.

Mivel a lapkakészlet ennyire szerves része a szóban forgó alaplap funkcióinak, a magasabb kategóriájú lapkakészletek általában a drágább alaplapokra is kerülnek. Nem sok értelme lenne egy olcsó alaplapra egy túlhajtásra alkalmas lapkakészletet feltenni, mert nagy valószínûséggel a lap többi része (különösen az alaplap VRM) nem igazán támogatná meg és nem lenne alkalmasak a CPU túlhajtására. Fontos: az Intel és az AMD két meglehetõsen eltérõ megközelítést alkalmaz a CPU túlhajtására, amit érdemes elõre tisztázni. Az Intel lapok a túlhajtást a legmagasabb szintû lapkakészletekre és a kifejezetten feloldott (szórzózár-mentes) CPU-kra korlátozzák. Az AMD nem csak hogy minden CPU-t enged tuningolni, de hajlamos a középkategóriás, sõt néhány belépõ szintû lap esetében is feloldani a funkciót.

Belépõ szintû alaplapok 30 ezer Ft alatt

• Azoknak szól, akik csak egy alap PC-t szeretnének építeni
• Nincs túlhajtási funkció (Intel), vagy nagyon kevés lehetõség van rá
• Minimális RAM-túlhajtási funkciók, ha vannak egyáltalán
• Kevés extra funkció, csatlakozó és minimális felszereltség
• Korlátozott NVMe/nagysebességû PCIe sávok

Középkategóriás alaplapok 80 ezer Ft alatt

• Szakembereknek és hozzáértõknek, játékosoknak és egyéb általános fogyasztóknak egyaránt ajánlott
• A túlhajtás és egy korrekt VRM néha elérhetõ, ebben az árkategóriában tisztességes teljesítménnyel
• RAM-OC funkciók jelen vannak, legalább az XMP/EXPO memória túlhajtási profilokra számíthatunk
• Bizonyos extra funkciók, mint például Wi-Fi vagy Bluetooth egyes lapokon már felbukkannak
• Több NVMe/PCIe x16-os bõvítõhely

High-End, felsõkategóriás alaplapok 140 ezer Ft alatt

• A profiknak, játékosoknak és túkhajtóknak szánt termékek
• CPU-OC elérhetõ, általában jó vagy nagy mozgástérrel (a lapkészlettõl/VRM-ektõl függõen)
• RAM-OC elérhetõ, általában nagy mozgástérrel (a csúcskategóriás lapkakészletek támogatják a nagyobb RAM-sebességeket).
• Bõséges NVMe/PCIe x16-os bõvítõhely-támogatás, kiterjesztett PCIe-sávfelosztás támogatással.
• Wi-Fi, Bluetooth, Thunderbolt, 10Gbe és egyéb extráknak jelen kell lenniük, de változó a felhozatal
• Megfelelõ hûtés általában jelen van, legalább a legfontosabb komponenseken

Extrém tuning (enthusiast) alaplapok 140 ezer Ft és magasabb árkategória

• Profiknak nagy igényekkel, a játékrajongóknak vagy a teljesítményfüggõknek szólnak
• A legjobb túlhajtási képességek a CPU és a RAM számára, de az árak indokolatlanul magasak lehetnek
• Az elérhetõ legjobb NVMe/PCIe x16 támogatás
• Wi-Fi, Thunderbolt, 10Gbe és egyéb extráknak jelen kell lenniük, de itt is változó a felhozatal
• Gyakran olyan finomságokkal érkeznek, amelyek nem befolyásolják a teljesítményt (egyedi kinézet vagy RGB, de utóbbi már alacsonyabb kategóriákban is feltûnik)
• Általában jobb hûtésük van, kidolgozott hõcsövekkel vagy vízhûtés támogatással

Megjegyzés az alaplapokról és a CPU-generációkról

Míg a fenti árszintek a legtöbb alaplapra valamelyest érvényesek, vannak olyan CPU- és alaplap-generációk, amelyek a megszokottnál is drágábbak vagy olcsóbbak lehetnek.

Ennek köze lehet a CPU-k egy adott generációjának drága tápellátásához, a lapkakészlet hûtéséhez, az új technológia beépítéséhez, mint például a RAM-generáció vagy a PCIe-generáció, vagy a foglalatváltás LGA-ról PGA-ra, hogy csak néhányat említsünk. Mindenesetre a csúcstechnológia, mint például az alaplapok, mindig a kereslet és a kínálat függvénye, és nem csak a fogyasztói keresleté, hanem a nyersanyagkínálaté és a rendelkezésre állásé is, ami globálisan befolyásolhatja az árakat.

Jó példa erre az AMD X670E, X670, B650E és B650 alaplapok, amelyek lényegesen drágábbak, mint az elõzõ generáció. Elõzõ generációs B550-es lapból könnyû megfizethetõt találni, de a jelenlegi generációs B650-es lapot kb. 80 ezer forint alatt szinte lehetetlen. Tehát az alaplapok árazása a 2022-es új megjelenések elõtt teljesen más volt, mint amit most látunk. Sajnos erre az aktuális gazdasági helyzet is ráerõsít, és nem tudhatjuk, hogy még a következõ CPU- és lapgeneráció érkezése elõtt tapasztalhatunk-e érdemi javulást az árazás tekintetében.

Számít a méret?

Az alaplap mérete szintén hatással van az árképzésre, de nem mindig úgy, ahogyan azt feltétlenül gondolnánk. Például azt várhatnánk, hogy az ATX-nél kisebb alaplapok olcsóbbak lesznek, mivel kevesebb nyersanyagból készülnek, de ez valójában nem így mûködik, hiszen a technológia többnyire drágább, ha apró helyre kell bepréselni.

A Mini ITX alaplapok - a legkisebb szabványos alaplapméret – általában drágábbak, mint ATX és Micro ATX társaik ugyanazokkal a funkciókal. Ez különösen a csúcskategóriás Mini ITX alaplapokra vonatkozik. Annak ellenére, hogy kevesebb nyersanyagot használnak fel, a kis méretû lapok elrendezésének R&D-je (kutatás és fejlesztés) és a csúcskategóriás Mini ITX lapok gyártása még mindig kézzelfogható költséggel jár, ami az ATX-es kortársaiknál magasabb árban fog megmutatkozni.

A Micro ATX kisebb, mint az ATX, de nem annyira kicsi, hogy sokkal magasabb legyen az ára. Valójában úgy tûnik, hogy sok Micro ATX lap nagyjából ugyanannyiba, sõt, olykor még kevesebbe is kerül, mint teljes méretû ATX társaik. A Micro ATX lapok közel sem olyan szorosan vannak összezsúfolva, mint a Mini ITX lapok, többnyire inkább csak az ATX lapok kicsinyített változatai. Mert alapvetõen azok is.

Végül, nagyjából számíthatunk arra, hogy az Extended ATX lap a legdrágább opció. Ez általában kevésbé az alapanyagokról vagy a kutatás-fejlesztésrõl szól, inkább a tipikus Extended ATX lapokba tömött funkciókról és a gazdagabb felszereltségrõl. Mivel a kompakt méret és az ügyes elosztás itt nem különösebben szempont, az EATX deszkák általában 4-8 RAM-helyet, több teljes méretû PCIe x16 slotot, több NVMe slotot kínálnak, mint bármelyik ATX alaplap. Ha valaha is volt olyan formatényezõ, amely közvetlenül a "csúcskategóriára" irányult, nem pedig arra, hogy csak nagy vagy kicsi legyen, az valószínûleg az Extended ATX, bár ez a legnagyobb szabványos méret is.

Drágább lap = nagyobb telejsítmény?

Igen, de csak ésszerû keretek között. Ha nem tudjuk kihasználni a CPU túlhajtásával, nagy sebességû memóriával, vagy több NVMe meghajtóval és PCIe x16 bõvítõkártyával, akkor valószínûleg inkább csak pénzkidobás. Ugyanakkor a CPU túlhajtásához nem elég, ha csak egy túlhajtást támogató lapkakészletet szerzünk be, de kiváló minõségû VRM is kell, amely lehetõvé teszik a jó túlhajtást, különösen csúcskategóriás CPU esetén. A RAM-túlhajtása esetén vásárlás elõtt az alaplap specifikációi felé kell fordulnunk. Az alaplap gyártójának a webhelyén megtaláljuk az alaplap által támogatott összes RAM-sebességszámot. Ha ez passzol az általunk választott RAM sebességével, akkor jók vagyunk!

A több NVMe-t vagy több GPU-t használóknak olyan alaplapra lesz szükségük, amely a sávszélességet helyezi elõtérbe. Keressünk hát több teljes sebességû NVMe vagy PCIe x16 bõvítõhellyel rendelkezõ csúcskategóriás alaplapokat a legjobb sebesség eléréséhez.

A legfontosabb extra funkciók?

Ez már tényleg rajtunk múlik, de talán a CPU és a RAM túlhajtása, illetve az NVMe-támogatás a legfontosabb funkciók egy igazán szélsebes rendszerhez. A CPU-túlhajtás lehetõvé teszi, hogy maximalizáljuk a már kifizetett processzor teljesítményét, a több NVMe-hely pedig több lehetõséget biztosít a nagy teljesítményû tárolók beépítéséhez. A többi dolgot általában másodlagosnak tarthatjuk, hacsak nem tudjuk, hogy egyes funkciók számunkra kiemelten fontosak. Lehet prioritás a gyors Ethernet vagy a Wi-Fi, a sok USB csatlakozó, esetleg a minõségi hangkártya beépített fejhallgató-erõsítõvel, és így tovább. Lehet, hogy bizonyos részleteket csak pont azok a lapok kínálják fel, amelyek már magasabb árkategóriába tartoznak, így el kell döntenünk, hogy mit vagyunk hajlandók feláldozni és mennyit tudunk költeni. Aki pl. házi hangstúdióban gondolkodik, ugyanakkor ragaszkodik egy csúcskategóriás Windows PC-hez, valószínûleg külsõ hangkártyát vásárol és nem az alaplapokba épített megoldásokra támaszkodik. Az ilyen extrák a legritkább esetben veszik fel a versenyt az olyan célhardverekkel és perifériákkal, melyek önmagukban is megközelítik, vagy akár meg is haladják egy közép- vagy felsõkategóriás alaplap árát.

Végül, de nem utolsó sorban: ne dõljünk be a látványos dizájnelemeknek és a gyártó által hangoztatott tulajdonságoknak, melyekkel olykor egy termék átlagos vagy alacsony minõségét igyekeznek elfedni. Nézzük át az adatlapon felsorolt részleteket, és böngésszük át a termékfotókat is, hogy lássuk, mibõl mennyit kapunk majd a pénzünkért. Csúcsprocesszor mellé ne vegyünk filléres alaplapot, méregdrága tuninglapba pedig ne tegyük a legolcsóbb irodai felhasználásra alkalmas CPU-t. És továbbra se spóroljunk a tápegységgel és a hûtéssel, mert az izmos PC bizony forrósodni fog, ami pedig forrósodik, az idõvel lelassul majd, a tartósan magas hú pedig hosszú távon károkat is okozhat a PC-ben.

Sok sikert az ideális PC összeállításához!