A házventilátorok megfelelõ kiválasztása és elrendezése segít a rendszerednek a csúcsteljesítmény elérésében

A számítógépek a legjobb teljesítményük eléréséhez állandó hûvös levegõt igényelnek. A házventilátorok elrendezésének számos módja van, és nem mindig a legjobb választás, ha a ház vagy a rendszer gyártójára hagyatkozunk, hogy ezt megoldják helyettünk. A számítógépház felnyitása és az alkatrészek átrendezése ijesztõ feladat lehet, de igyekszünk néhány tippel szolgálni a megfelelõ konfigurációk megszületéséhez.

Szerencsére a ventilátor a PC egyik legegyszerûbb alkatrésze. Általában egyértelmû rögzítési pontokhoz csatlakoznak, és a rögzítéshez is mindössze négy csavart használnak. Minden ventilátoron egyetlen csatlakozót találunk a tápellátáshoz, plusz egy másikat, amennyiben testreszabható RGB-vel is rendelkezik. Azért akad még néhány dolog, amit érdemes tudni, a ventilátorok elrendezéséhez, de ha ez megvan, az optimális teljesítményért nem is kell olyan keményen dolgoznunk.

Az alapok

Talán kezdjük néhány kulcsfontosságú elnevezéssel és specifikációval. Fontos, hogy a megfelelõ ventilátort válasszuk a feladathoz, ahogy a megfelelõ tájolás és csatlakoztatás is. Íme a legfontosabb tudnivalók.

Elõre telepített ventilátorok

A legtöbb ház már rendelkezik egy vagy több, elõre beszerelt ventilátorral. Szinte mindegyikhez tartozik egy hátsó ventilátor, amely a forró levegõt a számítógép hátulján keresztül vezeti ki. A házventillátorok minõsége változó, de gyakran igazodnak a ház minõségéhez. A legjobb PC házak gyakran nagyon jó ventilátorokat tartalmaznak, míg az alsóbb kategóriás változatok általában gyengébb teljesítményû (és hangosabb) ventilátorokat használnak. Ha a ház olcsó, de a kialakítása alapvetõen nem gátolja a jó szellõztetést, fontoljuk meg valamivel minõségibb ventik megvásárlását, a gyártók ugyanis nem ritkán azokat adják ajándékba, amelyek teljes áron nem lennének eladhatók, vagy alapból is alacsony árkategóriában találnánk meg õket.

Ventilátor mérete

A ventilátorok sokféle méretben kaphatók, de a leggyakoribbak a 120 mm-es és a 140 mm-es ventilátorok, és mostanában a nagy 200 mm-es ventilátorok is egyre népszerûbbek. A nagyobb ventilátor elõnye, hogy ugyanazt a légmennyiséget alacsonyabb fordulatszámon tudja megmozgatni, ezáltal csökkentve a ventilátor zaját. Mindenképpen ellenõrizzük, hogy házunk milyen méretû ventiket támogat, és hova lehet õket beszerelni.

CFM, fordulatszám és zaj

A ventilátor által mozgatható levegõmennyiséget köbláb per percben (CFM) mérik. Ez a szám a ventilátor méretétõl, fordulatszámától és a zajszint kiegyensúlyozásától függõen széles skálán mozoghat, de egy "jó" ventilátor jellemzõen 50 CFM feletti teljesítményt nyújt.

Az RPM, vagyis a percenkénti fordulatszám azt jelenti, hogy a ventilátor milyen gyorsan forog. Minél magasabb a fordulatszám, annál több levegõt mozgat meg; azonban ezek a nagy fordulatszámok gyakran zajjal járnak. A zajszintet decibelben mérve adják meg (dB, de elõfordul dBA jelölés is). A kivételesen gyorsan forgó ventilátor valószínûleg erõsebb motorral rendelkezik, és több rezgést generál, amelyet a számítógép használata közben hallani fog. Ha a ventilátor zaja zavaró, próbáljunk 30 dB alatti ventilátort választani. A zúgást és a rezonanciát a megfelelõ ház is csökkentheti! Az olcsóbb darabok nézhetnek ki jól, de gyakran felerõsítik a mozgó alkatrészekbõl származó rezgést. Dolgunkat megkönnyíthetik a ventik sarkaira illeszthetõ szilikonbetétek és a csavarokhoz társítható gumialátétek is.

A házventilátorok vásárlásakor a CFM és a dB egyensúlya a legfontosabb, ami csak a költségvetésünkbõl telik. A fordulatszám kevésbé fontos, amíg a ventilátor képes sok levegõt mozgatni anélkül, hogy a PC hangja olyan lenne, mint egy sugárhajtómûé. Ha nem idegenkedünk a dologtól és a számítógép is támogatja (az OEM- és elõre összeállított rendszerek nem mindig), akkor a rendszer BIOS-ában egyéni ventilátor-görbét is létrehozhatunk a hûtési teljesítmény és a zajszint egyensúlyának megteremtéséhez. Másik lehetõség, hogy több vagy nagyobb ventilátort adunk a rendszerhez. Mivel a több ventilátor és a nagyobb lapátokkal rendelkezõ ventilátorok több levegõt tudnak mozgatni, az ilyen változtatások lehetõvé teszik, hogy lassabban foroghassanak, csökkentve ezzel a teljes rendszer zajszintjét. A választott házventilátoroktól függõen ez többe kerülhet, mint a kevesebb kisebb ventilátor használata, de némi extra kontrollt biztosít a számítógép akusztikája felett.

Tájolás

Mint minden ventilátornak, a PC-ben lévõ légterelõknek is van szívó és fújó oldala, de ha nem vagyunk biztosak, a ventilátor szélein valószínûleg találunk egy kis nyilat, ami irányba állít minket. A gyártók gyakran elhelyezik ezt a szimbólumot a ventilátor egyik széle mentén, így jelezve a légáramlás irányát. Ha ez hiányzik, egyszerûen kézzel is ellenõrizhetjük, hogy merre mozog a levegõ, de általában a csinos márkamatrica is a szívóoldalon található, mivel ez nagyobb valószínûséggel látható az üveg- vagy hálós oldallapokon keresztül.

Telepítés

A háznak meghatározott rögzítési pontokkal kell rendelkeznie elöl, hátul, felül, alul, és néha még az oldalán is. Minden ház meghatározott ventilátorátmérõket támogat (általában 120 mm és 140 mm), de bizonytalanság esetén mindenképpen olvassuk el a terméklapot, vagy a mellékelt dokumentációt.

A ventilátorok beszerelése meglehetõsen egyszerû mûvelet. Behelyezzük, hogy illeszkedjen a rögzítõfuratokhoz, majd négy csavarral a helyére rögzítjük. Ezután jön a tápkábelek rákötése az alaplap megfelelõ ventilátor-csatlakozójához (és az RGB-fejléchez, ha a ventilátor állítható RGB-világítással rendelkezik). Adott esetben érdemes lehet figyelni rá, hogy a ventilátorunkhoz legközelebbi alaplapi csatlakozót válasszuk. Ehhez pedig érdemes a ventit úgy elforgatni, hogy elegendõ vezetékünk legyen, és hogy az a legegyszerûbben eljusson a helyére. A ventilátor eltávolítása ugyanilyen egyszerû: húzzuk ki a ventilátort a táp- és RGB-csatlakozóból, csavarjuk ki a rögzítõelemeket, és meg is vagyunk. Természetesen minden alkalommal, amikor valamiért levesszük az oldalpanelt, figyeljünk rá, hogy a gép ki van kapcsolva, illetve áramtalanítottuk.

Légáramlat és megfelelõ légnyomás

Általában a ventilátorok elhelyezésének célja a PC házakban az, hogy egy légáramlási csatorna jöjjön létre a tok jobb oldalától/elölrõl a bal felsõ/hátsó rész felé. Ennek a csatornának a CPU, a GPU és más hõérzékeny alkatrészek fölé kell vezetnie a hûvös levegõt, majd a hátsó és/vagy felsõ részen kell távoznia. Ez az útvonal a levegõ felmelegedését okozza, ahogyan halad, így a hideg levegõ befelé, a meleg levegõ kifelé áramlik.

Egy másik fontos fogalom a háznyomás. A hideg levegõt befúvó és a meleg levegõt kifújó ventilátorok mennyisége pozitív vagy negatív nyomást hoz létre. Ha ezek tökéletesen kiegyensúlyozottak, akkor ezt semleges nyomásnak tekintjük.

Pozitív háznyomásról akkor beszélünk, ha a ventilátorok úgy vannak beállítva, hogy több levegõt nyomnak be a házba, mint amennyit kifelé. Negatív nyomás akkor keletkezik, ha a ventilátorok több levegõt fújnak ki, mint amennyit beszívnak. Semleges nyomásról akkor beszélünk, ha a be- és a kilépõ levegõ mennyisége egyenlõ. Mivel a számítógépházak nem zártak, és a ventilátorok száma és teljesítménye keveredhet, a mérleg nyelve általában enyhén az egyik vagy a másik irányba billen. Bár vannak mind a pozitív, mind a negatív nyomású elrendezésnek támogatói, mindkettõnek meglehetnek az elõnyei is. A pozitív elrendezés biztosítja, hogy az alkatrészek mindig friss, hûvös levegõvel legyenek ellátva (aminek az a mellékkörülménye, hogy a port is jobban távol tartja a számítógéptõl). A negatív elrendezés gyorsan elszívja a felmelegedett levegõt, így az nem stagnál.

Mindkét nyomásrendszer sikeresen létrehozhat egy légáramlási csatornát, így az alkatrészek hûvösek maradnak. Emiatt sok felhasználó elõnyösnek találja, ha kiegyensúlyozza a be- és kivezetõ ventilátorokat, és inkább a légáramlat irányára összpontosít. Függetlenül attól, hogy ki melyiket választja, bölcs dolog gondoskodni arról, hogy a beszívó ventilátorok a lehetõ legközvetlenebbül fújják a hûvös levegõt a GPU és a CPU felé. Ez azt jelenti, hogy általában a ház elejére kell helyezni õket. Ha a ház olyan, amelynek szellõzõ alja és lábai jelentõsen elemelkednek a talajtól, akkor az alul lévõ szívóventilátorok is jó választás lehetnek. Ilyenkor gyõzõdjünk meg róla, hogy a ház nem áll vastag szõnyegen, ami megakadályozza, hogy a friss levegõ eljusson a ventilátorokhoz.

Gyakori és ideális ventilátorelrendezések

A ventilátorok elrendezésének számos különbözõ módja van. Az ideális ventilátorelrendezés az, amely sok hûvös levegõt szív be, és közvetlen út vezet felfelé és kifelé a számítógépbõl. A legjobb, de a legtöbb ventilátort igénylõ konfigurációtól kezdve a kevésbé hatékony elrendezésig a leggyakoribb ventilátor-konfigurációk tartalmazhatnak pozitív vagy negatív nyomást, attól függõen, hogy az egyes helyeken hány ventilátort használnak.

Elöl, hátul, felül és alul: Ebben a konfigurációban az elülsõ és az alsó ventilátorok beszívják a levegõt a házba, míg a felsõ és a hátsó ventilátorok elszívják a meleg levegõt. Ez egy tiszta csatornát hoz létre a számítógép központi alkatrészei között, miközben további hûvös levegõt juttat közvetlenül felfelé. Hasonló a hagyományos elülsõ és hátsó konfigurációhoz (lásd alább), de az áramlási sebesség növelése érdekében hozzáadott, alulról érkezõ légmennyiséggel. Ez a forgatókönyv hûvös levegõt biztosít közvetlenül a GPU-nak, és ezt a levegõt felfelé, a CPU és a kipufogóventilátorok felé tolja.

Elülsõ, hátsó és alsó konfiguráció: Ez a ventilátorelrendezés hasonló a fentiekhez, de egyetlen hátsó elszívó ventilátorra támaszkodik. Ez még mindig egy nagyon szilárd konfiguráció, de általában kevésbé hatékony, mivel a ház tetején gyengébb az elszívás. Ha ebben gondolkodunk, és egynél több házventilátor van a PC alján, a legjobb hûtés érdekében fontoluk meg a ház tetejére való áthelyezését. Természetesen csak akkor, ha a ház tetején vannak szellõzõnyílások és rögzítõpontok a ventilátoroknak.

Elülsõ és hátsó konfiguráció: Ez a leggyakoribb hûtési megoldás. A legtöbb, egynél több beépített ventilátorral rendelkezõ számítógépház így van elõre konfigurálva és nagyon jól mûködhet. Ebben az elrendezésben egy vagy több ventilátor szívja a levegõt a ház elõlapján keresztül, és közvetlenül az alaplap felé fújja azt. Ott a levegõt a GPU és a CPU fogyasztja el, és a hátsó elszívó ventilátor csatornájába fújja, így egy elölrõl hátrafelé irányuló áramlást hozva létre. Ne feledje azonban, hogy ez az opció közel sem fog olyan jól mûködni, mint kellene, ha a ház eleje nem biztosít erõs, illetve elégséges légáramlást a beszívó ventilátorok számára. Éppen emiatt kerülendõk a tömör üveg vagy mûanyag elõlappal érkezõ gépházak. Bár olykor akét oldalán van egy-egy keskeny szellõzõ, ez sok esetben nem megfelelõen, vagy egyáltalán nem szolgálja ki a ventiket. Lehetõleg válasszunk mesh, avagy teljes felületén rácsozott frontpaneles házat.

Elülsõ, hátsó és felsõ konfiguráció: Ez a ventilátorszervezés a levegõnek a házon keresztül történõ átvonásáról szól. Kevésbé lehet hatékony, mint az elülsõ, hátsó, alsó konfiguráció, mivel hiányzik az a felfelé irányuló lökés, amelyet az alsó házventillátor biztosít. Elég erõs elülsõ ventilátorok esetén ez még mindig hatékony elrendezés lehet - ismét csak feltéve, hogy a ház eleje jól szellõzik.

Felsõ és alsó (kémény) konfiguráció: Ez a konfiguráció manapság nem túl gyakori, de egy olyan lehetõség, amely jól mûködhet, ha az elülsõ és hátsó ventilátorok felszerelése nem lehetséges. Ebben az elrendezésben a ventilátorok a levegõt a ház aljáról szívják be, és felfelé, az alaplapon keresztül fújják, majd a ház tetején kifújják. Ez a megoldás leginkább függõlegesen szerelt GPU-khoz alkalmas, mivel a közvetlenül a PCIe-nyílásba dugott grafikus kártyák (ha az alaplapot szabványos tájolásban szerelik fel) megakadályozhatják, hogy a hûvös levegõ áramlása elérje a CPU-t.

Csak hátsó ventilátor: Egyes PC-házak, különösen a nagyon olcsóak, egyetlen ventilátorral rendelkeznek. És ha egyetlen ventilátoruk van, azt általában a hátsó kipufogóként használják. Ez egy rossz megoldás, és csak az alsó kategóriás komponenseknél mûködik. Hûvös levegõforrás nélkül az alkatrészek gyorsan túlhevülnek. A levegõ mozgása ilyenkor minimális, ezért lehetõleg szerezzünk be egy vagy két másik ventilátort, amelyet a ház elejére szerelve gondoskodik a beáramló friss levegõrõl.

Csak elülsõ ventilátor: Ez a konfiguráció talán a legkevésbé hatékony, és nem jó hûtési megoldás. Egyetlen elülsõ ventilátorral a hideg levegõ beszívódik, majd stagnál, mivel nincs elszívó ventilátor, amely visszahúzza. A levegõ hõmérséklete megnõ, és ez a forró levegõ addig lebeg és forog odabent, amíg természetes módon ki nem emelkedik a házból.

Ha csak két ventilátorunk van, azokat javasolt elöl és hátul elhelyezni. Ha három ventilátorunk és egyönálló GPU-nk van, akkor javasolt a légterelõket a ház elejére, hátuljára és aljára helyezni. További ventilátorok esetén jobban számít a komponensek elrendezése is, a légáramlást esetlegesen akadályozó vezetékek vagy szerkezetek elkerülése. Ezért ennek megfelelõen helyezük a ventilátorokat úgy, hogy a levegõt a ház jobb alsó (elülsõ), bal felsõ (hátsó) irányából szívja be.

Mi a helyzet az AIO-hûtõkkel?

Ha all-in-one CPU-hûtõt használ, akkor az ventilátorokkal van felszerelve, amelyeket a gyártó által ajánlott pozícióba kell felszerelni. Ezek az alkatrészek speciális, nagy statikus nyomású ventilátorokat használnak, hogy a levegõt a radiátor szûk lamelláin keresztül átkényszerítsék. Vannak azonban különleges ventilátorelrendezések, amelyek ezekhez a hûtõkhöz passzolnak.

Push: Ebben az elrendezésben a ventilátorok a levegõt a radiátoron nyomják keresztül. Ez a leggyakoribb konfiguráció és többnyire a gyártók is ezt ajánlják. Attól függõen, hogy a ház tetejére vagy a ház elejére van-e szerelve, ez vagy a meleg levegõt nyomja ki a radiátoron keresztül a házból, vagy a hideg levegõt a radiátoron keresztül a házba. Ideális esetben a radiátor forró lamelláin áthaladó levegõ azonnal távozik a házból; a szerelési lehetõségek és az esztétikai igények azonban néha korlátozzák ezt a választást.

Pull: A húzó konfiguráció megfordítja a ventilátor helyzetét, hogy a levegõt a lamellák halmazán keresztül szívja be. Nem olyan gyakori és általában nem olyan hatékony, mint a push-orientált ventilátorok. A meleg levegõ irányítására és kiáramoltatására vonatkozóan itt is ugyanazok az elvek érvényesek.

Push-Pull: Ez egy népszerû választás, amely növelheti az all-in-one CPU-hûtõ hatékonyságát, de további ventilátorokat és helyet igényel a házban. A push-pull konfiguráció az AIO mellékelt ventilátorait használja arra, hogy a levegõt a radiátoron keresztül nyomják, majd a másik oldalra szerelt egy-három további, szintén befúvásra orientált ventilátort, amelyek áthúzzák a levegõt. Ez egy terjedelmes radiátort eredményez, de mivel mindkét oldalon aktív ventikkel dolgozik, összességében növeli a teljesítményét.

Ha lehetséges, vegyük figyelembe, hogy az AIO-t lehetõleg a ház tetejére (vagy 120 mm-es AIO esetén hátulra) szereljük, ne pedig elölre. Így az AIO által a CPU-ról a radiátorra szállított hõ azonnal távozik a házból. Ha a radiátor a ház elejére van elhelyezve, Pull vagy Push irányban, a kívülrõl érkezõ hûvös levegõt a CPU hõje felmelegíti, miközben átáramlik a radiátoron, majd be a házba, keresztül a többi hõtermelõ alkatrészen, mielõtt a hátsó és/vagy felsõ részen távozhatna. Nyilvánvaló, hogy a CPU által nem elõmelegített, hûvösebb külsõ levegõ jobb az alkatrészek hûtése szempontjából.

Következtetés

A hûtés az egyik legfontosabb szempont mindazok számára, akik optimalizálni szeretnék a számítógépüket. Ezekkel az információkkal felvértezve talán már meghozhatjuk a legjobb döntést, termesztésen a lehetõségeinkhez mérten. Biztosítsunk hûvös levegõt és aktív légáramlást alkatrészeink számára, beleértve a megfelelõ CPU-hûtõ kiválasztását is, így gépünk alacsony hõmérsékleten és halkan üzemelhet, még jó hosszú ideig.