Egyes cégek azonos néven, de kevésbé hatékony alkatrészekkel forgalmazták termékeiket
Sajnos nem számít egyedi esetnek, amikor egy egyártó „elfelejt” szólni a felhasználóknak, hogy a megszokott név és csomagolás mögött már nem pont ugyanaz a termék bújik meg, mint korábban. Az év elsõ felében a merevlemezek kerültek sorra, ráadásul nem is egy, de legalább három közismert gyártó volt kénytelen elismerni, hogy anélkül váltottak lassulást eredményezõ technológiára, hogy azt valahogy kommunikálták volna a vásárlók felé. Úgy tûnik, az év végére néhány SSD-rõl is kiderült, hogy a gyártása olcsóbb lett, a fogyasztói ára viszont nem.
Solid, nem solid
„Not-So-Solid State”, kezdi cikkét a gyártókat lebuktató Tom’s Hardware, aki tesztjei során több kifogásolható esetet is felfedett. A cím az SSD eredeti jelentésére utalva jelzi, hogy a szilárdtest-meghajtók némelyike már nem is olyan szilárd, mióta a gyártók suttyomban alkatrészeket cseréltek bennük. Az ismert tech oldal ugyanis tartott egy kis nyomozást, melybõl azt a következtetést vonta le, hogy ha vásárlás elõtt egy új meghajtó pontos tulajdonságaira vagyunk kíváncsiak, akkor nem biztos, hogy elég elolvasni a terméklapon feltüntetett adatokat. Mint kiderült, egyes gyártók több forgalomban lévõ termékükön is szó nélkül hajtottak végre változtatásokat, tehát hiába nézünk mondjuk sebességet és írástûrést vizsgáló teszteket, mert az aktuálisan beszerzett példány képességei eltérhetnek a korábban ismertetett eredményektõl. A tesztek során három olyan SSD-t is találtak, melyek azonos néven kerültek forgalomba, rajtuk egyforma számmal és matricával, de teljesítményüket tekintve már közel sem voltak egyformák.
A vizsgálatokat egy nagy látogatottságot elérõ Reddit bejegyzés tette indokolttá, mely a Black Friday-t megelõzõ napokban bukkant fel, és az ADATA trükközésére hívta fel a felhasználók figyelmét. Az eset kapcsán az XPG SX8200 Pro modellt vizsgálták meg tüzetesebben, és kiderült, hogy a gyártó szó nélkül leváltotta a meghajtó vezérlését, sõt, még az adattárolásért felelõs NAND memórialapkákat is más változatra cserélte, így persze a hozzá tartozó firmware sem maradhatott a régi. Az eredeti modell 2018-ban még a Silicon Motion SMI SM2262ENG NVME vezérlõegységre épült, ám a frissen vásárolt változatban már az alacsonyabb kategóriás SMI SM2262G verziót találták, mely a gyártó utólagos magyarázkodásával ellentétben, igenis érezhetõ hatást gyakorolt a teljesítményre. Az, hogy egy termék idõvel átessen néhány változáson, az ma már nem számít elképzelhetetlennek, hiszen egyes alkatrészek gyártása és elérhetõsége idõvel nehézségekbe ütközhet, esetleg megjelenhetnek olyan alternatívák, melyek költséghatékonyabban képesek ugyanarra, vagy még többre, mint a korábbi részelemek. A NAND flash cseréje viszont jóval szokatlanabb megoldás, fõleg úgy, hogy errõl egy szót sem szólnak.
Az oldal megkereste az ADATA-t, ami nyilatkozatában azzal védekezett, hogy az alkatrészek cseréje a termékek élettartamának megnövelését szolgálta, a termék pedig továbbra is megfelel az eredeti követelményeknek, és hozni fogja a teljesítményre vonatkozó specifikációkat, melyeket szigorú elõzetes tesztek alapján magabiztosan állíthatnak. A vállalat még egy tesztpéldányt is biztosított az oldal munkatársainak, így három 1TB-os modell is rendelkezésükre állt. Mint kiderült, a két új változatban lévõ SM2262G controller nem csak más típus, de még alacsonyabb órajelen is dolgozott elõdjénél, 650 MHz helyett ugyanis csak 575 Mhz-en futott. Az igazi meglepetés csak ezután következett, mivel a NAND memória mindegyik modellben teljesen eltérõ gyártótól származott. Az eredeti kiadás IMFT 64L TLC, és az ADATA által küldött meghajtó Micron 96L TLC lapkái azonos sebességen dolgoztak, míg a boltból rendelt példány Samsung 64L TLC memóriája látványos lassulást mutatott. A megfelelõ érték 650 MT/s (megatranszfer per másodperc) volt, míg a gyengébb SSD esetén mindössze 525 MT/s-t mértek, ami alaposan megcáfolja az ADATA teljesítményre vonatkozó ígéreteit.
A tesztekbe végül bevonták más cégek meghajtóit is, ahol egyéb trükköket sikerült leleplezni. Egyes esetekben kifejezetten új termékként hirdették meg már jó ideje forgalmazott megoldásaikat, még új típusszámot és nevet is adtak nekik, pedig ezek a hardverek valójában csak optimalizált firmware-t kaptak, mely adott esetben valóban képes többet kihozni ugyanabból a technológiából. Itt bukkant fel ismét a korábban merevlemezeivel csaló Western Digital a WD Black SN750 NVMe SSD-vel, illetve a Kingston a KC2500-zal, melyek új típusnak álcázták magukat. Az eljárás etikája itt is minimum megkérdõjelezhetõ, hiszen a gyártók biztosíthatnának vásárlóiknak ingyenes firmware frissítést, de ehelyett inkább jobb termékek ígéretével próbálnak új vásárlókat szerezni. A gond tehát azzal van, hogy a vállalatok nem transzparens módon járnak el, nem tüntetik fel a módosításokat, de ez részükrõl nyilván csak akkor indokolt, ha javítás helyett degradáció történik, vagy extra költségek nélkül, egy frisebb szoftbverrel tudnak jobb sebességet kínálni. A Tom’s Hardware amúgy egészen riasztó eredményeket is tapasztalt, mivel az ADATA leggyengében sikerült módosított SSD-je, a korábbi kiváló teljesítményhez képest 35 százalékos visszaesést produkált.
Az oldal szerint ha nem szeretnénk meglepetést, érdemes olyan gyártók termékét választani, akik saját gyártású chipekkel dolgoznak (Samsung, Micron), a termékeket pedig többnyire inkább továbbfejlesztik, és az ilyen esetekrõl mindig egyértelmû nyilatkozatokat közölnek.
Források: tomshardware.com - 1, tomshardware.com - 2