Egy piackutatás eredménye szerint már kevesebbet torrentezünk, de fizetni továbbra sem szeretünk a tartalmakért

Kevés olyan jól körülírható jelenség jellemzi igazán erõsen ezt a digitalizációban fürdõzõ korszakot, mint az online videós platformok, illetve filmszolgáltatók elterjedése. Ezek a népszerû felületek, az utóbbi pár év alatt törvényszerûen vették át a nosztalgikus emlékek mögül pislogó videotékák helyét, nem beszélve a hagyományos TV-s elõfizetésekrõl, melyekre sokan már akkor is nemet mondanak, ha szinte ingyen hajítják utánuk. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) piackutatása a magyarországi filmfogyasztási szokásainkat vizsgálta.

Az NMHH még tavaly 2019. november 18. és december 10. között végzett kutatása 4000 önkéntes részvételével zajlott, melyben minden megkérdezett betöltötte legalább 16 életévét, és legalább hetente egyszer internetezik. Hogy az eredmény reprezentatív lehessen, az online kérdõívek kitöltését egy országos szintû személyes felmérés is megelõzte – az Ariosz Kft. közremûködésével –, végül, hogy a kutatók minta torzulását minimalizálják, egy matematikai-statisztikai eljárást, konkrétan a súlyozás módszerét alkalmazták. Az talán senkinek sem lesz meglepõ, hogy a megkérdezettek négyötöde fogyaszt filmes tartalmakat az interneten, azonban ehhez legnagyobb részben valamilyen ingyenes szolgáltatást vesz igénybe. Az online letöltés nélkül nézhetõ filmekhez, vagyis Netflixhez hasonló streaming szolgáltatásokhoz minden harmadik résztvevõnek van elõfizetése, ehhez képest csak minden negyedik megkérdezett vallotta be, hogy torrentezik is. Mivel a p2p alkalmazása a legtöbb a különbözõ másolatok fizetés nélküli, tehát illegális beszerzését jelenti, ezért feltételezhetõ, hogy a valósnál kevesebben vallották be, ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy sokak számára még a mai napig bonyolultnak vagy körülményesnek tûnik, fõleg egy online videó elindításához viszonyítva. Ettõl függetlenül a feleletek alapján azért minden ötödik felhasználó látogat valamilyen magyar torrentoldalt, és minden tizedik felhasználó hozzáfér valamilyen nemzetközi site-hoz.

Természetesen a legnagyobb halmazba azok a magyarok tartoznak, akik egyikkel sem foglalkoznak, és inkább ingyenes, vagy relatíve ingyenes, tehát hirdetések mögé bújtatott online videókat, filmeket fogyasztanak, az ingyenes streaminget használók a megkérdezettek valamivel több mint egyharmadát teszik ki. Az arányok itt válnak érdekesebbé, mivel minden negyedik ember választja torrent helyett a fizetõs videólejátszást, minden hatodik inkább csak torrentezik, végül minden nyolcadik filmnézõnek fér bele, hogy torrentezés mellett fizetõs streaming elõfizetése is legyen. A legkülönlegesebb, és az egyik legkisebb réteg azoké, akik egyik halmazba sem tartoznak, mert bár néznek filmeket, csakis olyanokat, amiket mások töltöttek le nekik.

A legkevesebben, vagyis a fennmaradó egynyolcad pedig állítólag semmilyen netes videót vagy filmet nem néz. Ami még beszédes, az a tartalomfogyasztás eszköze, ugyanis a 4000 fõ 66 százaléka nagyképernyõn, tehát legalább egy monitoron filmezik szívesen, viszont a 44 százalék mobilon, illetve valamilyen okostelefon kijelzõjén, de ebbe nyilván nem csak az egészestés filmet, de a rövidebb videók is beleszámítanak. Az elõfizetés birtokában is torrentezõk nagyrészt húsz év körüliek, míg a középiskolások többsége csak egyiket, vagy csak másikat részesíti elõnyben. A 70 év körüli netezõk fõleg ingyenes videókat, például YouTube-ot fogyasztanak, a középkorúak pedig azok, akik a legtöbb mások által letöltött filmet nézik.Érdekesség, hogy minél több közösségi oldalon van fent valaki, annál valószínûbb, hogy torrentezik is, ha pedig csak ritkán használ ilyesmit, vagy nincs is sehol profilja, valószínûleg mások segítenek neki letölteni, vagy nem is néz netes tartalmakat.

A kutatásban olyasmit is vizsgáltak, mint a „sorozat darálók”, vagyis azok, akik egyhuzamban, érdemi szünet nélkül néznek egy filmbõl vagy sorozatból több epizódot is. Mint kiderült, ezt tízbõl hárman egészen gyakran csinálják, továbbá a felmérés elõtti évben, a válaszolók 85 százaléka legalább egyszer a kijelzõ elõtt ragadt, és akár több egészestés részt is megnézett egymás után. Minden negyedik résztvevõ válaszolta azt, hogy akár 5-10 órás etapokat is tart, de ez érthetõ okokból a legfiatalabb, vagyis a 16-19 éves korosztályra, vagy a nem sokkal idõsebbekre jellemzõ.

A leginkább lelombozó adat talán mégis csak az egyedüli és társas filmezés aránya, mivel a nem egyedül élõk egyhatoda saját bevallása szerint sosem néz filmeket családtagjaival, vagy lakótársaival, az 56 százalékuk pedig még akkor is saját készülékén filmezik, ha közvetlenül egymás mellett ülnek.