2020. 01. 23

Doom Eternal elõzetes - elkészült és a tesztelõk imádják

A Bethesda zárt sajtóeseményeken engedett betekintést a játékba, ám szimpla bemutató helyett minden résztvevõ órákat tölthetett a teszteléssel


2016 példaértékû volt a játékpiac számára, hiszen a Bethesda és id Software együttmûködésébõl születõ Doom reboot megmutatta, hogyan kell jó érzékkel hozzányúlni, egy nagy kaliberû klasszikushoz. A siker garantálta a folytatást, ám sajnos nem a Doom Eternal zárta a 2019-es évet, mivel a megjelenést idén márciusra halasztották. Az elmúlt néhány hónapban nem lazsáltak a fejlesztõk, és ezt be is bizonyították exkluzív rendezvényeiken, ahol a szerencsés meghívottak végigjátszhatták, a kész játék elsõ három fejezetét.

A tekercsek mellett átvezetõkbõl is okulhatunk


A beszámolók szerint minden kétely eloszlott azzal kapcsolatban, hogy lehetséges-e 21-re lapot húzni. A vérgõzös FPS folytatása nem csak pörgõsebb, brutálisabb és látványosabb elõdjénél, de ismét jó arányérzékkel épít be új játékelemeket, és ügyesen kiválasztott mechanikákat. A Doom Eternal grandiózus alkotás, mely megtart mindent ami mûködik, de az újragondolt receptnek köszönhetõen még taktikusabb játékmenetet garantál. Sõt, még a zúzás mögött húzódó minimalista narratívát is meri gazdagabban tálalni, így aki kedvelte az univerzumot építõ történetdarabkákat, most még több izgalomra, és intenzívebb tálalásra számíthat. Kényes kérdés a történet, nem tudhatjuk, hogy a játék egészében mekkora szerep jut majd a történetet közvetítõ jeleneteknek, de az eddigiek alapján itt sincs okunk a félelemre. A hangsúly továbbra is túlélésen, és az ehhez szükséges extrém mészárláson lesz, ám ezúttal hõsünk akkor is szerephez jut, míg a felhevült puskacsõ lehûlésére vár. Az online fellelhetõ felvételeken külsõ nézetbõl is megcsodálhatjuk páncélba zárt hõsünket, sõt, talán a sisak alatt rejtõzõ arcot is megismerhetjük. Azt azért erõsen reméljük, hogy marad a csendes mészáros szerepében, és a fejlesztõk nem kényszerítik illúzióromboló párbeszédekbe.

Egy powerupot felvéve tekintetünk felizzik


2016-ban ünnepeltük az egyszerû megközelítést, mely megidézte az akciójátékok kezdeti idõszakát, mikor nem volt szükségünk semmi másra, mint egy rakás változatos ellenfélre, intelligens pályadizájnra, és pusztító fegyverek garmadájára. A Doom Eternal azonban nem néhány új arénával, vagy egy-két új stukkerrel próbál elkápráztatni, és még egyszer eladni ugyanazt a játékot. Mer továbblépni, de anélkül, hogy meggondolatlanságokkal, vagy éles irányváltással hergelné a rajongókat. A legutóbbi kaland DoomGuy-t legendás Doom Slayerré avatta, a folytatás pedig még tudatosabban épít a harcost övezõ, vérben forralt hírnévre. Míg a démonok szó szerint rettegik az instant ördögûzésben utazó Slayert, addig õ megismerheti a pokoli dimenzió hatalmi felépítését. Kiderül, hogy bár vannak hatalmasságok, akiknek módjában állna megállítani a föld invázióját, az õsi kozmikus törvények tétlenségre kötelezik õket. Ez persze aligha jelent gondot olyasvalakinek, akit reggel az ébresztõóra helyett a felsíró láncfûrész ébreszt.

A zombigrill jól láthatóan zöld és kíméli a bolygót


Az említett taktikusságot rengeteg új elemmel érik el, elsõnek mindjárt itt a lángszóró. A legyengült ellenfeleket továbbra is kivégezhetjük az új animációkkal színesített"glory killekkel", ám ha lángra gyújtunk valakit, az mostantól életpont helyett páncéllal jutalmazza kegyetlenségünket. Ha fogytán a muníció, természetesen továbbra is érdemes elõkapni a limitáltan használható láncfûrészt, így még a legnagyobb rémséget is levághatjuk egyetlen mozdulattal, majd teli tárral folytathatjuk a harcot. Ezen lehetõségek használata túlélésünk záloga is, fõleg magasabb nehézségi fokozaton, így érdemes megfontoltan harcolni, és akkor tényleg legyõzhetetlennek érezhetjük magunkat. A játék ezen a téren egészen nagylelkû, mivel szépen adagolja a gyengébb ellenfeleket is, így ha a komolyabb példányok megizzasztanának, egy sor zombi mindig jól jön energiánk feltöltésére.

Kapd el Fifi, de ne hozd vissza!


A beszámolók szerint a Doom Eternal sokkal többet kínál, mint elõdje, legyen szó karakterünk képességeirõl, vagy épp fegyverzetünk fejlesztésérõl. Még gránátból is lesz választék, így a lángoló húscafatok mellett, mostantól jeges szilánkokra is robbanthatjuk a szörnyetegeket. Minden démonnak megtalálhatjuk a gyengepontját, és egy célzott lövéssel akár le is fegyverezhetjük õket, új támadási módra kényszerítve õket. A rémesen idegesítõ pajzsos katonák elintézséhez elég néhány jól irányzott találat a plazmaágyúból, és figyelhetjük ahogy a mutáns kezében felrobbanó védernyõ kárt tesz a többiekben is. A Cacodemon nyitott állkapcsába lõtt gránát, azonnali kivégzést tesz lehetõvé, és minden fegyverre igaz, hogy ha jókor használjuk, eredményesebbek lehetünk.
 

Kössz a semmit, megoldom magam.


A növekedés a környezet felépítésén is egybõl észrevesszük majd, olyannyira, hogy az elõzõ rész nagyobb arénái is szûkösnek tûnhetnek. A területek kinyíltak, a harcterek szellõsebbek és tágasabbak lettek, rendesen teletömve platformelemekkel. A monumentálisabb pályadizájn nem csak a narrációra gyakorolt hatást, de magával hozott egy jó adag ügyességi ugrabugrát is. Slayerünknél a duplaugrás már alap képesség, ráadásul viszonylag korán megkapjuk az egyik leghasznosabb újítást, a dash-t. A gyors kitérés segít, hogy kikerüljünk szorult helyzetekbõl, ugyanakkor nélkülözhetetlen a továbbjutáshoz. Egyes vélemények szerint szórakoztató a levegõben szökellve egyik felületrõl a másikra ugrálni, és kikerülni a lengedezõ csapdákat, viszont kissé kilóg a játékból, fõleg a jól láhatóan miattunk odahelyezett lebegõ platformokat látva.

Fagyos lett a hangulat.


Ez a tartalom egy érdekes döntéshez vezette az alkotókat, így a hibáinkat korábban kegyetlenül büntetõ játék finomodni látszik. Mostantól ha lezuhanunk, nem kell félnünk a haláltól, helyette egybõl a legutóbbi szakasztól folytathatjuk tovább, némi életért és páncélért cserébe. Valószínûleg érezték az alkotók, hogy rémesen frusztráló lenne minden zuhanás után a töltõképernyõt bámulni, még akkor is ha az irányítás továbbra is hibátlan. A szabadság érzetét tovább erõsíti, hogy már nem vagyunk az izolált Mars-bázis foglyai, és küldetéseink között saját ûrhajónkon lazíthatunk. A fedélzet ablakáról letekinthetünk a démoni seregek által megszállt földre, hogy nem sokkal késõbb, egy portálon keresztül ismét a sûrûjében találjuk magunkat. A fedélzeten amúgy olyan bájos dolgokat találhatunk, mint a démoni belsõségekbõl kreált gitár, de még egy Doom Slayer-t ábrázoló portrét, és egyéb easter eggeket is felfedezhetünk, így valószínûleg a pályán összegyûjtött jutalmakban, nem csak a menüt megnyitva gyönyörködhetünk majd.

A legnagyobb zenészek használták, a lelkükért cserébe.


Hogy milyen lesz a Doom Eternal? Lehet hinni a pár órás tapasztalatra alapozott véleményeknek? Miért ne lehetne? Az elõzõ rész emlékezetes darab volt, és nagyon úgy néz ki, hogy ezt most hatványozva folytatják. A teszteléshez egy i9-9900K, és egy RTX2080 biztosították a teljesítményt, amivel nem is volt semmi gond, de azért reméljük, hogy az optimalizációra ezúttal is legalább akkora gondot fordítanak, mint a Doom esetében. A látvány továbbra is ütõs, a hangok túlvilágiak és aprólékosan kidolgozottak. A mozgás csiszoltabb, a harc és átgondolt és tele van meglepetéssel, mindehhez pedig ismét zseniális zenei aláfestés jár. Mick Gordon ezúttal is a klasszikus dallamok továbbgondolásával teremt atmoszférát, és kínál adrenalinpumpáló aláfestést, ehhez az apokaliptikus háborúhoz, ahol ismét mi vagyunk túlerõben.

A PC-s játékosok a STEAM-en rendelhetik elõ, a megjelenés ideje március 20.

KD - PCX

2020. 01. 23

Mi a BIOS, a CMOS és hogyan érjük el õket?
Összefoglalónk az alaplapok és egyben a PC-k rejtélyes kezelõfelületétét mutatja be
Megvettem az elsõ számítógépemet, csak a BIOS-szal ne kelljen vacakolnom. Egyáltalán mi az és mit kezdjek vele? Sok felhasználó gondol így elsõ számítógépére, de még sokszor azok is, akik már egy ideje használják és nem most húzták le a fóliát frissen összeszerelt gépükrõl. A következõ sorok arra tesznek kísérletet, hogy bemutassák, mi is az a BIOS, hogyan jutunk oda a különbözõ gyártók alaplapjain, és mit tehetünk, ha egyes beállítások miatt gondokat tapasztalunk.
A BIOS
A BIOS a Basic Input/Output System rövidítése és egy olyan beépített firmware, melyet minden számítógép esetében az alaplapon találunk és alapvetõen a rendszerindításért felel. Egy olyan aprócska szoftver, mely felismeri, diagnosztizálja és kezeli egy számítógép legfontosabb alkatrészeit, tehát a processzort és a RAM-ot, melyek nélkül a gép el sem indulna, illetve a háttértárakat és az USB portokat melyek az operációs rendszer betöltéséhez, illetve a kezeléséhez szükséges eszközöket, perifériákat tartalmazhatják.
Bár a Windows és a Linux számos lehetõséget és módot kínál egyes beállítások elvégzésére, néhány változtatás csak a rendszer BIOS-án keresztül végezhetõ el. A BIOS segítségével ellenõrizhetõ, hogy a gép minden összetevõje megfelelõen mûködik-e, mielõtt a Windows rendszer
Amit az alaplapokról tudni érdemes - 2. rész
Mi a VRM szerepe egy alaplapon, miben térnek el a lapkészletek, és milyen alaplapok közül választhatunk?
Cikkünk elsõ fejezete az alaplapok szerepét tárgyalta, kitérve az alapvetõ felszereltségre, amelyek tekintetében többé-kevésbé minden lap ugyanazt kínálja. De mik azok a részletek, amelyek nagyobb mértékben is megkülönböztetik ezeket a hardvereket? A következõkben a feszültségszabályozást végzõ VRM, a chipsetek és az igényeink és pénztárcánk szerinti választási lehetõségek következnek.
A VRM
Az alaplapi VRM-ek meglepõen fontos részei minden modern alaplapnak, de gyakran figyelmen kívül hagyják õket a marketing és a kritikák során is, vagy nem magyarázzák el megfelelõen, ha egyáltalán megemlítik õket. Mik azok az alaplapi VRM-ek, miért említik õket együtt a túlhajtással, és milyen kulcsfontosságú specifikációkat kell megérteni ahhoz, hogy megalapozott döntést hozzunk vásárlás elõtt?
A VRM a Voltage Regulator Module (feszültségszabályozó modul) rövidítése, és szerencsére ez a név eléggé magától értetõdõ. Minden alaplapon van egy feszültségszabályozó modul, amelyet a CPU közelében helyeznek el, hogy szabályozza a feszültséget, amely a tápegységtõl és a tápkábelektõl a CPU aljzatához jut. Annak ellenére, hogy a CPU önmagában is elég sok energiát képes fogyasztani, mégis szüksége van arra, hogy ezt az energiát kezeljék és szabályozzák,
Amit az alaplapokról tudni érdemes - 1. rész
Az alaplap egy asztali számítógépben és amit még tudni érdemes
Jól tudjuk, hogy számítógépünk szívét és lelkét a processzor és a videokártya párosa adják, pláne, ha játékra vagy komolyabb grafikai munkára vásárlunk számítógépet. Azt azonban továbbra sem felejthetjük el, hogy a számunkra kiemelten fontos összetevõk nem feltétlenül a legfontosabb összetevõk. Minõségi tápegység nélkül gépünk egy instabil idõzített bomba lehet, és talán még el sem indul, megfelelõ alaplap nélkül pedig ugyan mibe pakolnánk az izmos CPU-t és méregdrága videokártyát? A következõkben az alaplap általános mûködését és funkcióit igyekszünk bemutatni, hogy megértsük, miért fontos egy PC-s felhasználó számára. A cikk folytatásában kitérünk a különbözõ árkategóriákra is, amelyek különbözõ minõséget és lehetõségeket kínálnak a felhasználóknak.
Mi is az alaplap?
Ha valaha is raktunk össze vagy szedtünk már szét számítógépet, akkor láthattuk azt az egyetlen alkatrészt, amely mindent összeköt – az alaplapot. Ahogy a neve is árulkodik róla, egy PC esetén ez lesz az alap, amire építkezni fogunk. Ez az a központi áramköri lap, amely mindazokat az alkatrészeket és csatlakozókat tartalmazza, amelyek lehetõvé teszik, hogy a számítógép minden eleme áramot kapjon és kommunikáljon egymással. Jellemzõen számos beépített funkcióval büszkélkedhetnek, és közve
Értékelések
Az értékeléshez be kell jelentkezned. Belépés
PCX 2006-2024.
Kapcsolat: [email protected]
Cookie / süti kezelés Az oldalon cookie-kat használunk, melynek részleteit itt találod.